EMIL (FP6-pályázat)

 

A projekt elsődleges célja a társas viselkedés komplex, kétirányú dinamikájának megértése, illetve olyan tervezési stratégiák megalkotása, melyek segítségével emergens és immergens folyamatok szimulálhatóak: az egyes ágensek közötti interakcióktól kiindulva, az aggregált szinteken át, a különböző emergens struktúrák (pl. normák) ágensekre történő visszahatásáig (pl. a normák elsajátítása és betartása).Külön figyelmet fordítunk a normainnovációra. Kutatási prioritásként, a hiányosság és bizonytalanság kezelése mellett, szeretnénk hozzájárulni a hierarchikus rendszerek leírásához olyan ágensek leírásával, melyek több, egyéni, közösségi és intézményi szinteken működnek. Az információtechnológiában megtalálható "elosztott folyamatok" megértését illetően a projekt célja az interaktív, kétirányú emergens folyamatok modellezése. Az elméleti célok rövid összefoglalója a következő:

A projekt fő technológiai célja hogy egy a normainnováció feltérképezésére és kísérletezésre alkalmas szimulátort építsünk. Az alkalmazási oldalt tekintve az e-közösségek szabályozásához szándékozunk hozzájárulni az összetett szociális rendszerekben felmerülő új normákat szolgáló szimulátor kibocsátásával. Míg a szimulátort általános célú eszközként tervezzük meg, egy specifikus esettanulmány kerül majd kiválasztásra, amely segítségével az alapvető paraméterek rögzíthetőek.

 

CosCosGrid (FP6-pályázat)

A Komplex Rendszereket sok, egymástól kölcsönösen függő részekből álló rendszekként határozhatjuk meg, amelyek olyan non-lineáris és emergens tulajdonságokkal bírnak, melyek meghatározzák az ilyen rendszerek magas szintű működését és viselkedését.Felépítő elemeinek egymástól való kölcsönös függése és a komplex rendszerek más tulajdonságai miatt nehéz a rendszer viselkedését előrejelezni egyedül a részek viselkedésének összegzésével. Komplex rendszerek közé tartozik például egy méhkas, emberi gazdaságok és társadalmak, az idegrendszer, a molekuláris interakciók (kölcsönhatások), a sejtek és az élő szervezetek, az ökoszisztémák, és a modern energia- vagy telekommunikációs infrastruktúrák egyaránt. A komplex rendszerek egyik legmeghatározóbb tulajdonsága az, hogy a konvencionális kísérleti és mérnöki megközelítések egyaránt elégtelenek az ilyen rendszerek viselkedésének leírásához és előrejelzéséhez.
A konvencionális kísérleti és mérnöki megközelítések kiegészítéseképpen széles skálán és egyre gyakrabban alkalmazzák az összetett természeti jelenségek és komplex emberi alkotások számítógép-alapú szimulációját. Jellemző, hogy ezek a szimulációk olyan számítógépes környezetet igényelnek, ami magas számítási, illetve tároló kapacitást, valamint gyors kommunikáciot biztosít.. Szuperkomputerek rendelkeznek olyan technológiával, mely képes megfelelni a követelményeknek. A szuperszámítógépek beszerzése, működtetése és fenntartása jelentős költséggel jár, melyet sok szervezet nem engedhet meg magának. QosCosGrid projekt alapkoncepciója az, hogy a grid rendszerek funkcionalitása egy megfelelő middleware segítségével alkalmassá tehető olyan szolgáltatások, illetve teljesítmény-karakterisztika biztosítására, amelyek a szuperszámítógépek képességeivel vetekednek. Az ilyen grid-rendszert kvázi-opportunisztikus szuperszámítógépnek nevezzük. A CosCosGrid projekt célja, hogy ilyen rendszert fejlesszen ki.

 

 

A Traffix egy általános keret ágens-alapú forgalmi szimulációkhoz, Repast 3.1 ágens-alapú szimulációs platformra építve. Ez a keretprogram alkalmas különféle forgalmi helyzetek modellezésére az önálló útkereszteződésektől egészen a városi forgalomhálózatig. A keretprogram lehetővé teszi alapfokú Java tudással rendelkező modellezők számára, hogy komplex forgalmi helyzetek modelljét hozzák létre, ahol meghatározhatják a különféle vezetői viselkedésmódokat és a különböző adottságú autókat. Ez lehetővé teszi a különböző vezetői viselkedéseket tartalmazó populációkkal végzett kísérleteket, ahol például a sávváltás, autókövetés vagy útvonaltervezés terén, eltérő viselkedésminták lehetségesek.

 

 

Adaptív Párbeszéd Interfész (GVOP-3.3.3.-05 által támogatott pályázat)

 

Ez a kutatás-fejlesztési projekt a magyar kormány GVOP-3.3.3-as programjának támogatásával valósul meg. Átfogó célja, hogy a telefonálás előnyeit elérhetővé tegye hallássérültek és beszéd-fogyatékkal élők számára is. Az adaptív ágens technológiák területén szerzett szaktudásunkat kiaknázva, csapatunk feladata, hogy olyan adaptív interfészt fejlesszünk, mely a beszéd-fogyatékkal élőket segíti azzal, hogy a bevitt szöveget telefonvonalon átvihető beszéddé alakítja. Mivel azonban a folyamatos gépelés a számítógéphez nem szokott felhasználó számára terhes lehet, az interfész megtanulja felhasználója beszédmódját, mondatokat szókapcsolatokat javasol az aktuális beszélgetéstől, és a mondat beszélgetésben elfoglalt helyétől függően.

 

 

 

Ez a projekt nagykiterjedésű hálózatok kialakításának problémájával, és a véletlenszerű leállások (csomópontok véletlenszerű meghibásodása, eltávolítása)  kiküszöbölésével foglalkozik. Technikai értelemben, asszimmetrikus fokszám-eloszlású hálózatok kialakításával foglalkozunk. Kialakítottunk egy ágens-alapú modell családot, melyben minden egyes csomópontot egy ágens képvisel, melyek más ágensekhez igyekeznek kapcsolódni úgy, hogy minél kevesebb kapcsolattal, minél több másik ágenshez kerüljenek közel. Feltételezzük, hogy, minden ágens adott számú kapcsolatot tud kialakítani. Az információ azonban költséges (pl.: mások kapcsolatairól), így az ágenseknek optimalizálniuk kell.  A modell Herbert Simon modelljével rokon, ami BarabásiI Albert-László és Albert Réka friss kutatásaiból lett ismert, "preferenciális csatolás" néven.  A fő különbség ezek és a  projektben vizsgált modell-család között, hogy az előbbiekben globális információhozzáférés szükséges (az érkező új ágensnek, illetve csomópontnak, a teljes már meglévő hálózat nagyságát és a bennelévő linkek eloszlását ismernie kell), míg a mi modelljeinkben korlátozott  (lokális) információn alapuló maximalizálás zajlik. Az információhoz való hozzáférést a gazdaságosság határozza meg modelljeinkben.

 

 

 

Az ágensek közötti bizalomnak és az együttműködésnek többféle értelmezése létezik a multi-ágens rendszerekben, többek között a megosztott preferenciák, a közös cél felé való törekvés, a megbízható szaktudás és vélemények, az altruista viselkedés stb. Mégis, a társadalomtudományok legtöbb területén a bizalmat stratégiai kontextusban értelmezik: úgy, mint az ágensek (hiányzó) hajlamát arra, hogy önhatalmúlag kihasználják partnereiket. Az ilyen szituációk tanulmányozására a klasszikus keretrendszer az (iterált) fogolydilemma játék (Iterated Prisoner's Dilemma Game, IPD). Axlerod munkái nyomán ez a keretrendszer nagyon elterjedt, többféle formában, számos modell alapjaként használják különféle problémák tanulmányozásában.Az interakcióS topológia (hálózati struktúra) szerepét is tanulmányozták már IPD környezetben. Meghatározó tanulmányukban Cohen, Axelrod és Riolo (CAR) arra jutott, hogy evolúciós modelljükben a kontextus stabilitása (statikus hálózat) volt az altruista/együttműködő viselkedés túlélésének és dominanciájának kulcsa nem pedig a konkrét hálózati struktúra. Amikor a hálózati dinamika engedélyezett volt, a kooperáció eltűnt. Míg ennek az eredménynek fontos és tetszetős értelmezései vannak a társadalomtudományokban, éles ellentétben áll mindazzal, amit a komplex szociális hálózatokban előforduló adaptációról, valamint AZ információ- és viselkedés-kaszkádokról tudunk.  Az utóbbi területen alapvető, hogy a hálózatban az átlagos elérési út hosszúsága fontos szerepet játszik az információ és a viselkedés terjedésében.Ez az elméleti projekt a kooperáció hálózatfüggését vizsgálja az IPD játékban, azzal a céllal, hogy a fenti látszólagos ellentmondást feloldja. A Klasszikus modellből indul ki, de evolúciós alkalmazkodás helyett az egyéni tanulást feltételez. Ennek a megváltoztatott modellnek a tanulmányozása különböző hálózatokban azt mutatja, hogy kontextus-megőrzés nem mindig elégséges a kooperatív rendszer kialakításához. Továbbá, S ami ennél is fontosabb, az eredmények arra engednek következtetni, hogy a kooperációs (TFT) stratégia teljesítménye függhet a hálózati struktúrától és a tanulási sebességtől.

 

Korábbi Projektek